“A leleményesség innovatív dinamizmussal párosítva” – Henry Massonnet és a Tam Tam ülőke

Henry Massonnet, francia gyártulajdonos, designer és politikus 1922. január 6-án született az Ain megyei Oyonnax-ban. Lyonban végzett mérnöki tanulmányai után 1948-ban vette át a STAMP családi vállalkozás irányítását. A korábban fésűk gyártására szakosodott cég telephelyét Nurieux-be, egy régi malom épületébe tette át, majd fröccsöntéssel készült műanyag háztartási és ipari eszközök előállításával kezdett foglalkozni.

Ebben az időben erősödött fel a társadalmi igény az olcsó tömegtermékekre, melyhez a technikai hátteret a rohamosan fejlődő műanyagipar biztosította. Fröccsöntéssel és préseléssel gyorsabban és olcsóbban tudtak nagy sorozatban előállítani anyagában színezett, tartós, bonyolult térbeli formákat, így akár ülőbútorokat is.

Massonnet szívesen kísérletezett ezekkel az eljárásokkal. 1968-ban mindössze azzal a céllal, hogy saját magának készítsen a hétvégi horgászatokhoz egy könnyen szállítható, tárolásra is alkalmas széket, megtervezte a ma Tam Tam néven ismert ülőkét.

A kezdeti nehézségek után a Brigitte Bardot-ról készült fotósorozat által népszerűvé vált Tam Tam hozta meg számára a hírnevet. A példátlan sikert arató ülőkéből az 1973-as olajválságig 12 millió darabot adtak el világszerte. Ennek köszönhetően került be Massonnet neve a feltalálók Guinness Könyvébe.

Birgitte Bardot St. Tropez-i otthonában fehér Tam Tam ülőkékkel

Az 1950-es évek végén jelent meg egy újfajta ülőbútor típus, a szintén fröccsöntéssel készült, polipropilén monobloc szék. Az egyes tervezők sorra készítették saját variációikat a témára.

Vico Magistretti Selene széke és a Panton szék

Panton, Bätzer és Magistretti műanyag ülőbútorai adták a kiindulópontot Massonnet saját darabjához. A STAMP 1972-ben dobta piacra a Fauteuil 300-at. Ezt a típust tekinthetjük a mai napig legnagyobb mennyiségben utángyártott és ezáltal az egész világon legelterjedtebb, kül- és beltéri használtra egyaránt alkalmas műanyagszék archetípusának.

Pierre Paulin

1973-tól Massonnet együtt dolgozott Pierre Paulin designerrel, megbízva őt a Fauteuil 300 monobloc újraértelmezésével. Így született meg a Boston szék, mellyel elnyerték a bútortervezés Oscar-díját. Gyümölcsöző üzleti kapcsolatuk során Paulin „fogta a ceruzát”, míg Massonnet biztosította a technológiát. Habár a Boston szék megjelenésének évében az olajválság miatt a műanyag alapú termékek gyártása erősen visszaesett, a bútorgyártás csökkentett mértékben, mégis töretlenül zajlott tovább.

Pierre Paulin – Boston székek

Miközben a vállalkozó és tervező Massonnet munkásságához közel 150 design szabadalom köthető, kevesen tudják milyen aktív szerepet vállalt szűkebb pátriája politikai életében is. Először Mornay, majd az egyesült Nurieux-Volognat polgármestere volt 1965 és 1983 között, emellett Izernore jogtanácsosaként tevékenykedett 1972-től 1985-ig.

2002-ben került be ismét a köztudatba Henry Massonnet neve, amikor egy 70-es évek relikviáit gyűjtő magánvállalkozó, Sacha Cohen – a későbbi Branex Design alapítója – megvásárolta tőle a Tam Tam ülőke eredeti licencét. Azóta 13 színben, különböző mintákkal, más anyagokkal kombinálva, fluoreszkáló és áttetsző verzióban gyártja tovább a STAMP ezt a design klasszikust.

Henry Massonnet szerencsére még megérhette a Tam Tam feltámadását és újabb tündöklését. 2005-ben bekövetkezett halála után Nurieux-Volognat-ban helyezték örök nyugalomra, sírját egy gránitból készült Tam Tam emlékmű jelzi.

Scroll to top