Pecás szék, lépcsőházi virágtartó és hangszóró – a Tam Tam ülőke életútja

Egy friss levegőjű vasárnap reggelen, miközben a kávémat szürcsölgetem épp az erkélyen, feltűnik valami apró változás. Új lakók költöztek a szomszéd házba, és az eddig elhagyatott balkonon most megjelentek az élet első jelei. Egy hófehér pilleszék, tetején apró kaktuszok csoportjával. Mini városi sivatag, az emlékek tengerével. Hát persze, a Pille szék! Mennyit játszottam vele gyerekkoromban a nagyszüleim nappalijában! Annyi mindenné alakulhatott: lehetett autó az oldalán gurítva, kannibál törzsi dob, űrhajó, erőművész súlyzója vagy belsejében titkos kincstára a játékoknak. Mielőtt túlzottan elragadnak az emlékek, készítek egy csésze kávét és elmesélem, mit érdemes tudni a Tam Tam ülőkéről.

Az 1970-es évektől gyakorlatilag minden magyar háztartásban megtalálható volt ez a fröccsöntött műanyagból készült, homokóra alakú ülőke, de története és tervezője már kevésbé ismert. Egészen a 60-as évekig kell visszanyúlnunk, hogy megismerhessük ennek az ülőbútornak az eredetét. A nyugati típusú társadalmakban ebben az időszakban erősödött meg a populáris kultúra és a tömegfogyasztás jelensége. Gyökeresen átalakult az ember és tárgy viszonya.

Terence Conran így fogalmazott az újfajta tárgykultúra megjelenésével kapcsolatban:

volt egy különös pillanat az 1960-as évek közepén, amikor az embereknek már nem volt szükségük, és a szükség akarásra váltott. A formatervezők már nem a „szükséges” termékek, hanem az „akart” termékek előállítása szempontjából voltak fontosak.

Ekkor alakult ki az eldobható árucikkek kultúrája, melyeket minél gyorsabban, olcsóbban és mind színben, mind formában változatosabban kellett előállítani. Ezeket az igényeket legtökéletesebben a műanyag szolgálta ki. Hamar elterjedtté vált a nagy sorozatok gyártásánál igen gyors, hatékony és gazdaságos, emellett bonyolult térbeli formák előállítására alkalmas fröccsöntés technikája.

Pontosan ilyen műanyag háztartási és ipari eszközöket gyártó cég, a STAMP vezetője volt az a Henry Massonnet, aki 1968-ban megtervezte az általunk Pille székként ismert Tam Tam (gyári azonosítója szerint No. 169) polipropilén ülőkét. Kordivattól függetlenül Massonnet csak egy pehelysúlyú, könnyen szállítható, akár tárolásra is használható ülőkét akart készíteni saját magának a hétvégi horgászatokhoz.

Eleinte viszonylag csekély sikerrel tudta értékesíteni a terméket horgászkörökben, ám 1970-ben a Paris Match magazinban megjelent egy fotósorozat Brigitte Bardot St.Tropez-i otthonáról, ahol a sztár számos képen fehér és narancssárga Tam Tam puffok társaságában pózol.

Birgitte Bardot St. Tropez-i otthonában

Azonnal hatalmasat dobbantott az újszerű formavilágú ülőke népszerűsége, évi 600 ezer darabot, 5 év alatt 12 millió példányt adtak el belőle világszerte. A hirtelen jött sikert az 1973-as olajválság törte meg, Franciaországban jelentősen visszaesett a Tam Tam gyártása.

Időközben a nemzetközi sikerek mentén Magyarországon is elkezdték nemcsak forgalmazni, de gyártani a Presszó vagy Pille széknek elnevezett Tam Tamot.

Mivel a „keleti blokk” országait az olcsó szovjet kőolaj elérhetősége miatt nem érintette az olajválság, így itt zavartalanul folytatódhatott a műanyag használati- és dísztárgyak gyártása, sok esetben nyugati minták átvétele alapján. Ebben az időben olyan kulturális gondolkodásmód jellemezte a még meglehetősen rövid múltú magyarországi ipari formatervezést, melyben alig fektettek hangsúlyt a forma, a márka és a szerzőség összekapcsolására. Így fordulhatott elő az, hogy az eredeti designnal teljes mértékben megegyező megjelenésű és anyagú Pille székeken nem található sem a típusra, sem a tervezőre vagy gyártóra utaló márkajel. Hazánkban egészen a 80-as évek második feléig meghatározó eleme volt a lakáskultúrának, majd lassan eredeti funkcióját elveszítve lett a lépcsőházi pihenők, fordulók virágtartója.

Egészen 2002-ig kellett várni a Tam Tam újjáéledésére. Sacha Cohen, egy 70-es évek relikviáira szakosodott műgyűjtő, a Branex Design tulajdonosa ugyanis ebben az évben vásárolta meg az eredeti licencet Massonnet-tól, és kezdte ismét gyártani ezt az ikonikus ülőkét. Az újratervezés során megőrizték a formát és a méretet, viszont a jóval többféle színben és mintával gyártott, sőt fluoreszkáló vagy átlátszó darabok által vált igazán mai, cool design tárggyá. 2008-ban az év egyik design sztárja lett az Eric Berthes tervezte iTam Tam, mely iPodhoz vagy iPhone-hoz csatlakoztatva hifi-hangszóróvá válik vagy töltőként is használható.

A Tam Tam olyan kortárs tervező óriásokat ihletett meg, mint Philippe Stark ( Prince Aha ülőke) vagy Matteo Thun:

Philippe Starck – Prince Aha (forgalmazó: Kartell) és Matteo Thun – Tam Tam (forgalmazó: Magis)

Ez hát a Tam Tam, avagy Pille szék története egy csésze kávé mellé. Mivel újra és újra felbukkanva, de mindig a háttérben, csendesen végigkísért ez a tárgy, valahogy hajlamos vagyok azt érezni, örökké velünk lesz. Ha örökké nem is, de több mint 1000 évig biztosan, ugyanis minimum ennyi idő szükséges a polipropilén lebomlásához.

Scroll to top